Balatont fürkészve messzire ellátok,
áldás, hogy pár vagyunk, édes-keser átok,
szoborba formázott csendes, szótlan ige.
Nélküled elvesznék fénytelen semmibe.

Százszorszépek között fűre lép az álom,
szelíd most a tó, de én azt se bánom,
ha vihara ádáz, vad erőkkel tombol.
Szívemnek a szíved bársonya dorombol.

Szépséged öröme túlélő diadal,
vágytalan és árván nem is szólna dal
arról, amit érzek, míg érintem kezed.
Végtelenig ringass, örök-szép szerelem!